Agykontrollal kezelhető a Tourette szindróma?

A Tourette-szindrómás páciensek az agyuk kontrollálásával megtanulhatnak uralkodni az akaratlan arcizomrángásaikon. A kutatók szerint a viselkedésterápia alkalmazásával a Tourette-szindrómások képesek lehetnek előre felismerni, hogy mikor kezdődnek a tikelések.

A Tourette-szindróma egy olyan idegrendszeri betegség, melynek következtében a páciensek akaratlanul ismétlődő, rángatózó arcizommozgásokat végeznek, vagyis tikelnek, fogukat csikorgatják, esetleg köhögő roham tör rájuk. Időnként ez a tikelés egy nagyon komplex, összetett folyamattá áll össze, ilyenkor a páciens például akaratlanul is káromkodni kezd, vagy egész testében nem akaratlagos mozdulatokat tesz. A gyógyszeres, antipszichotikus kezelés a legtöbb esetben megszünteti a tüneteket, azonban ez a módszer súlyos mellékhatásokkal jár, a gyógyszerek hatására teljes leszedáltság, mozgási nehézségek és súlygyarapodás léphet fel.

A bostoni Massachusettsi Általános Kórház kutatói most azonban egy teljesen új és meglepően hatékony terápiát dolgoztak ki.

Sabrina Wilhelm, a tanulmány szerzője szerint a felfedezés komoly visszhangot keltett a tudósok körében, mivel végre nem csak gyógyszeresen, hanem pszichológiai módszerekkel is lehet kezelni a neurológiai betegségeket. Az új terápia az Összehasonlító Viselkedési Beavatkozás a tikelésbe (röviden: CBIT) elnevezést kapta, mely egyébként egy korábbi viselkedésterápiás technika továbbfejlesztett változata.

Wilhelm elmondása alapján a forradalmi jelentőségű technika lényege abban áll, hogy a páciensek időben tudatába kerülnek, hogy mikor fognak érkezni az akaratlan idegmozgások és így már előre kontrollálni tudja a mozgásokat, mielőtt túl késő lenne.

A kutatás során a bostoni tudósok összesen 122, 16 évesnél idősebb Tourette-szindrómás, vagy krónikus tikelési zavarban szenvedő pácienst két csoportba osztottak. Az egyik csoport tagjai egy nyolc alaklomból álló CBIT tréningen vettek részt, ahol megtanulhatták az új módszer alkalmazását, míg a kontroll csoport tagjai csak támogató kezelést kaptak és oktatásban részesültek a betegségükről.

A tréning végeztével a CBIT csoport tagjainak 38 százalékánál egyértelmű és látványos javulást állapítottak meg a kutatók, míg a másik csoportban csupán 6 százaléknál volt észrevehető némi javulás. A CBIT csoportnál a tikelések súlyossága és gyakorisága csaknem 26 százalékkal csökkent, míg a kontroll csoportban ez az arány kevesebb, mint 13 százalék volt.

Forrás: netambulancia.hu


2013.03.01

MTSZE