A Tourette-szindrómáról

Tartalom

Mi a Tourette szindróma?

A Gilles de la Tourette tünetegyüttes, avagy Tourette szindróma, esetleg TS egy régóta ismert neurológiai betegség,: tudományos publikációban először 1825-ben került megemlítésre, és arról a francia orvosról kapta nevét, aki először írta le alaposan: George Gilles de la Tourette-ről. Mai szemmel olvasva néhány ennél korábbi irodalmi leírás is valószínűleg ezt a tünetegyüttest említi. Történészek vitatkoznak arról, hogy vajon Claudius, Napoleon, Moliere, Nagy Péter, az író Samuel Johnson és Mozart Tourette szindrómások voltak-e.

Ezen nagyon korai és kiemelkedő leírás ellenére a betegséget –orvosi köröket is beleértve– majdnem 100 évre elfelejtették. A betegség csak 1978-ban került újra az érdeklődés fénypontjába egy amerikai orvos házaspár jóvoltából, akik átfogó leírásukkal felkeltették az ideggyógyászok, a gyermekorvosok, és még inkább a gyermekekkel és fiatalkorúakkal foglalkozó pszichiáterek figyelmét. Ennek ellenére a TS még mindig egy meglehetősen ismeretlen betegség.

» lap tetejére «

A Tourette szindróma diagnosztizálása

A TS-t még mindig klinikailag igazolják. Ez azt jelenti, hogy ez a betegség nem diagnosztizálható sem vérvizsgálattal, sem másféle technikai vizsgálattal. A TS diagnózisát csak egy olyan orvos (neurológus, pszichiáter, gyermekekkel, vagy fiatalokkal foglalkozó pszichiáter, vagy pedig gyermekorvos) állíthatja fel, aki a betegséget jól ismeri, alaposan felvette az anamnézist és elvégezte a klinikai vizsgálatokat. A diagnózishoz tehát a következő feltételeknek kell érvényesülniük:

  1. több motoros tik (rángás) és legalább egy vokális tik fennállása,
  2. az első tünetek a 18. életév előtt jelentkeznek
  3. a tünetek több, mint egy évig fennállnak,
  4. a betegség lefolyása alatt a tikek a típusukat, a gyakoriságukat, a számukat, a helyüket, a formájukat és a súlyossági fokukat tekintve változnak,
  5. egyéb betegségek kizárása.

» lap tetejére «

Mi az a tik?

A ’tik’ kifejezés a francia nyelvből származik és semmi köze a ’tick’ argóhoz. A tik egy speciális neurológiai tünet. Megkülönböztetünk motoros, és vokális tikeket.

Motoros tikek

Minden TS-ben szenvedő gyermek és felnőtt számos motoros tiket produkál. E kifejezés alatt akaratlanul fellépő, hirtelen mozgásokat értünk (pl. izomrángást). A motoros tikek általában rövid és szabálytalan mozgások. Leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak, hunyorgás, grimaszolás, szemgolyó elfordítás és fejrángatás formájában.

Ilyen motoros tik gyakran mutatkozik a vállakban, vagy a karokban (pl. akaratlan vállfelhúzogatás, karforgatás, ujjgörcsölés). Ritkában, bár nem szokatlan módon, a tik a törzsben és a lábakban jelentkezik.

Mivel ezek a mozgások egyrészt nagyon rövidek, szinte észrevétlenek, másrészt nagyon feltűnőek és groteszkek is lehetnek, megkülönböztethetünk egyszerű és komplex motoros tiket. Az egyszerű motoros tikek gyakran annyira enyhe formában jelentkeznek, hogy azokat egyszerű egyéni jellegzetességnek, vagy idegességnek tartják. Komplex motorikus tik pl. a szökdécselés, ugrálás, guggolás, esetleg furcsa kar-, vagy törzsmozdulatok.

Néhány komplex motoros tiket, jellegzetességük miatt speciális elnevezéssel illetnek, pl:

  • echopraxia: emberek mozgásainak, gesztusainak és cselekvéseinek átvétele és/vagy utánzása
  • kopropraxia: bizonyos obszcén tartalmú mozdulatok megtétele (pld. a középső ujj felfelé mutatása, vagy pedig a saját nemi szerv, vagy környékének megérintése)
  • érintés: tárgyak vagy emberek akaratlan megérintése, gyakran csak rövid kopogtatás, ritkábban a másik ember mellének, fenekének, vagy nemi szervének, ill. annak környékének hosszas érintése.

Vokális (hangadásos) tikek

A vokális tik alatt  hangok vagy zajok önkéntelen kibocsátását (ún. egyszerű vokális tik), vagy szavak, esetleg mondatok önkéntelen kimondását (ún. komplex vokális tik) értjük. Az érintett betegeknél ez a tünet minden esetben felmerül, de gyakran gyenge formában láthatóak.  Tipikus vokális tik lehet ugyanakkor az akaratlan, visszatérő köhögés (megfázás hiányában), sipítás, torokköszörülés, dörmögés, hangos be- és kilégzés, lihegés, kacarászás, esetleg ugató, vagy nyivákoló hangok, vagy hangos visítás.

Ahogy a motoros tikeknél, itt is megkülönböztethetjük a vokális tikeket jellegzetességük alapján:

  • Echolália: más emberek szavainak, vagy egész mondatainak különösebb ok nélküli megismétlése (mint egy visszhang: echo)
  • Palilália: a saját maga által kiejtett szavak, szótagok, vagy mondatrészek ismétlése; erősebb formája dadogáshoz hasonlít. Alkalmanként egyfajta beszédblokk alakul ki.
  • Koprolália: a társadalomban kevéssé elfogadott, obszcén tartalmú szavak akaratlan és heves kiejtése. Kifejezett koprolália ritkán fordul elő, de ha igen, gyakran komoly társasági problémákhoz vezet.

A tik egyéb jellegzetességei:

Most talán az gondolják, hogy nagyon sok tanulójuk produkál olyan tüneteket, mint rövid izomrángások, akaratlan hangkiadás, obszcén szavak kiejtése. Mi jellemzi még a Tourette tünetegyüttest? Hogyan lehet az egészséges gyereket a Tourette szindrómában szenvedőtől megkülönböztetni?

A tikek nagymértékben akaratlanok. Ez azt jelenti, hogy az érintett gyermek egyszerűen nem tud velük felhagyni. A tikek, ugyanakkor alávethetők bizonyos mértékű akaratlagos irányításnak. Más szóval minden érintett el tudja a tüneteit nyomni néhány percre, esetleg néhány órára. Ez a tikekre nagyon jellemző, ezért semmi esetre sem vonható le olyan következtetés, hogy az érintettek azokat akarattal csinálják (pl. bosszantás, vagy figyelemfelhívás céljából). Némelyik érintett, ahogy az előbb utaltam rá, tikjeit órákig képes visszatartani. Amennyiben az érintett az orvosi vizsgálat alatt tikjeit elnyomja, a diagnózis felállítása rendkívül nehézzé válik. E jelenség ráadásul könnyen félreértéshez vezethet a szülő és a tanárok között, pl. akkor, ha a tikek csak otthon jelentkeznek, és az iskolában nem, illetve esetleg fordított esetben.

Az érintettek elmondása szerint a tikek visszatartása kényelmetlen és megerőltető. Némelyek (inkább felnőttek, mint gyermekek) azt mondják, hogy a tikek jelentkezését egyfajta nagyon rövid „előérzet” előzi meg.

Ez egyfajta késztetés érzet, amelyet a tik enyhít. A tik visszatartása alatt ez a késztetés nagyon felerősödik, és azt nagyon korlátozza. Nagyon sok érintett nem szívesen tartja vissza a tikjeit hosszú időre, mivel azután az elnyomott tikek nagyon erősen jelentkeznek, olyan ez, mintha a visszatartás alatt felhalmozódnának, és utána valamifajta „kitikelés” formájában kiürülnének. Ezen kívül a tikek elnyomása gyakran megerőltetést és koncentrációt követel. Ezek a tanóra alatt gyakran nem teljesíthetőek. Ezzel ellentétben láthatjuk azt is, hogy a tikek erős koncentráció alatt alábbhagynak. Jó példa erre egy nagyon sikeres kanadai sebész esete, aki napközben sikeres operációkat hajt végre, miközben tikjei nem jelentkeznek, míg este, ellazult légkörben, annál erősebb tikektől szenved.

A tikek másik jellemzője, hogy formájukban, helyükben, intenzitásukban, gyakoriságukban és erősségükben nagyon változékonynak mutatkoznak. Új tikek jelentkezhetnek, míg a régiek egyszerűen eltűnnek.

» lap tetejére «

Milyen egyéb tünetek jelentkeznek a Tourette szindrómás betegeknél?

Még akkor is, ha a Tourette tünetegyüttes formális definíciója kizárólag a (motoros és vokális) tikeket jelent, szinte minden érintett szenved egyéb tünetektől, amelyek gyakran a környezet (pl. az iskola) számára a fő problémát jelentik.

Kényszercselekvések és kényszergondolatok

A kényszerek tipikusan feltűnő viselkedési formák, amelyek sok Tourette szindrómás betegnél jelentkeznek. A leggyakrabban jelentkező kényszercselekvések a rendszeretettel, a rendezgetéssel, és mások irányításával függenek össze, vagy rituális cselekedeteket, ill. számolást jelentenek. A kényszergondolatok azt jelentik, hogy bizonyos gondolatok újból és újból felmerülnek, és a figyelmet képtelenség valami másfelé irányítani. Néhány beteg szokatlan kényszerekről számol be, mint pl. tiltott dolgok iránti kényszer, azaz: vészjelzők megnyomása, tiltott utakra történő belépés, nagyon gyors autóvezetés, játszadozás késsel, vagy tűzzel, vagy kényszer egy tárgy széttörésére.

A kényszertünetek gyakran azzal az igénnyel párosulnak, hogy egy dolgot „tökéletesen” kell végrehajtani. A kényszercselekvés ismételgetése csak akkor marad abba, ha ez a „tökéletes végrehajtás”– érzése megjelenik a betegben. Például egy ajtót „tökéletesen” kell becsukni, egy tárgyat „tökéletesen” kell megérinteni, a másik felé irányuló kérdést „tökéletesen” kell megfogalmazni, vagy egy más által kiejtett mondatot, vagy egy másik ember gesztusát „tökéletesen” kell leutánozni. Ilyen módon hosszú percekig tartó procedúrák keletkeznek. Az érintettek nehezen találnak jobb megfogalmazást erre, mint a „tökéletes végrehajtás” érzése. Tehát itt nem arról van szó, hogy egy cselekvésben objektíve nézve hiba lelhető fel, hanem sokkal inkább egy belső kielégültséget jelentő érzésről van szó, amelyet az érintett átél. Így aztán az iskolai feladatok, vagy a házifeladatok elvégzése is nagyon nagy zavart, vagy késedelmet szenved,. amikor pl. egy-egy betű, vagy szám hihetetlen lassan kerül leírásra, azért, hogy „tökéletes” legyen.

Hiperaktivitás és figyelemzavar

A hiperaktivitás és a figyelemzavar (hiperkinetikus szindróma) a gyerekeket érintő leggyakrabban előforduló pszichés megbetegedés (az össznépesség kb. 3%-át érinti). Tudományos vizsgálatok szerint a Tourette szindrómás gyerekek körében e tünetegyüttes 50%-kal nagyobb gyakorisággal jelentkezik. Gyakran párosul tanulási nehézséggel, magasabb szintű konfliktus kereséssel, ill. nevelési és irányítási problémákkal. Általában megelőzik a Tourette szindróma egyéb tüneteinek megjelenését, és gyermekek esetében gyakran a vezető klinikai tünet lehet. Az iskolában a figyelemzavarral párosuló, vagy akár az anélküli hiperaktivitás szinte mindig jelentős problémákat okoz.

A kifelé agresszív viselkedés általában a fő kapcsolati partner (házastárs, vagy anya) ellen irányul, ám csak ritkán vezet fenyegető helyzethez. A hétköznapokban e tünet általában nem játszik szerepet, azaz a Tourette szindrómás emberek nem agresszívabbak, vagy erőszakosabbak az átlagnál.

Az impulzuskontroll zavarai
E keretek között szinte mindig felmerül az impulzuskontroll zavara. A nagyon gyors és kapkodó munkavégzés hiányos kognitív impulzus-szabályozási zavart mutat. A gyakran fellépő feltűnést keltő viselkedés pedig hiányos érzelmi impulzuskontrollt jelent. Általában szóbeli „indulatosságot” jelent, amelyet alkalmanként bizonyos tárgyak összetörése kísér. Az impulzus-szabályozási zavarok gyakran vezetnek konfliktushoz a családon és az iskolán belül, amelyeket kezelni kell.

Ettől nyilvánvalóan függetlenül, az érintett felnőttek 20-30%-nál figyelhető meg önagresszió, legtöbbször enyhe formában, mint pl. a saját test ököllel történő ütögetése, a fej falba ütögetése, vagy pedig az arc csipkedése és/vagy harapdálása. Súlyosabb sérüléseket, –mint pl. égési sérülés, a látás elveszítése, csonttörés, vagy belső vérzés– okozó magatartás csak ritkán fordul elő.

A kifelé agresszív viselkedés általában a fő kapcsolati partner (házastárs, vagy anya) ellen irányul, ám csak ritkán vezet fenyegető helyzethez. A hétköznapokban e tünet általában nem játszik szerepet, azaz a Tourette szindrómás emberek nem agresszívabbak, vagy erőszakosabbak az átlagnál.

Egyéb viselkedési zavarok

Jelentősen gyakrabban lépnek fel a Tourette szindrómás gyermekeknél egyéb viselkedési zavarok, amelyekért nagyrészt a társult hiperkinetikus szindróma a felelős, de olyan tényezők is szerepet játszanak, mint pl. a beteg gyermek meg-nem-értése, visszautasítása, vagy kiközösítése. Ilyen további zavarok lehetnek, pl. Bizonyos félelmek, fóbiák, depresszió, alvás- vagy beszédzavarok. Gyermekkorban különösen az alvási zavarok okozhatnak komoly visszaesést az iskolai teljesítményben.

Tehetségek, képességek

Intelligencia tesztek tanúsága szerint a Tourette szindrómás gyermekek és felnőttek normális általános intelligenciával rendelkeznek. Feltűnő ugyanakkor, hogy sokan közülük nagyon gyors felfogóképességgel és gyors reakciókészséggel bírnak. Gyakran jellemzi őket művészi, zenei tehetség, átlagon felüli nyelvérzék, jó matematikai képességek, kifejezett hosszú távú memória, arc- és számmemória.

Tanulási- és teljesítményzavarok

Egyes gyermekeknél tanulási- és teljesítményzavarok észlelhetőek, de ezek főleg a hatékony tanulási stílus hiányában, gyenge absztraháló képességben, motorikus ügyetlenségben, beszéd- és olvasási zavarokban manifesztálódnak. Időnként nehéz megállapítani, hogy a teljesítményzavar a motoros, vagy vokális tik, esetleg a kényszercselekvések, vagy –gondolatok, figyelemzavar, általános motorikus nyugtalanság, illetve egy szűkebb értelemben vett tanulási zavar miatt merül fel. Ilyen esetekben az alapos elemzés előfeltétele a tünetek pozitív irányba történő befolyásolásának.

Létezik olyan, hogy tipikus Tourette szindróma?

A fentebb leírt tünetekből kiviláglik, hogy a TS egy nagyon összetett betegség, minden eset egyéni. Nincs két hasonló TS. Bármily zavaró, pontosan ez a sok-arcúság az, ami a Tourette szindrómára jellemző.

» lap tetejére «

Mi okozza ezt a furcsa és összetett betegséget?

A Tourette szindróma pontos okát még nem sikerült megállapítani. Annyi azonban már bizonyos, hogy szervi elváltozás okozza, nem pedig pszichikai, vagy érzelmi zavar. A modern, képalkotó berendezések (agyi elektronikus aktivitást mérő mag-spintomográfia, PET , SPECT ) segítéségével végzett legújabb tudományos vizsgálatok az agy egyes területeinek ( a törzsdúcok (bazális ganglionok) és agykéreg) funkcionális elváltozását mutatják ki. A homloklebeny aktiválása révén a bazális ganglionok és az agykéreg motorikus kontrolljának hiányossága átmenetileg akaratlagosan kiegyenlítődik. A tünetegyüttesért jelenleg elsősorban az agy különböző ingerületvivői (neurotranszmitterek) közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé. Különösképpen a dopamin (túlsúly) és a szerotonin (alulműködés) kényes egyensúlyáról van szó.

Mára az is bizonyossá vált, hogy a TS létrejöttében örökletes tényezők is közrejátszanak. Ugyanakkor még nem sikerült pontos ismereteket szerezni az öröklés módjáról ill. pontos módszereket megállapítani a megbetegedési kockázat kiszámítására. Családok vizsgálata alapján elmondható, hogy az öröklési kockázat 50%-nál alacsonyabb, és, hogy a genetikai hajlam mellett egyéb, ma még nem ismert tényezők is szerepet játszanak abban, hogy egy gyermek a Tourette szindróma klinikai kórképét mutassa.

» lap tetejére «

Mennyire gyakori a Tourette szindróma?

Bár a gyakoriságra vonatkozó adatok erős szórást mutatnak, annyi egyértelmű, hogy a TS meglehetősen gyakori betegség. Sok érintett alapvetően egészségesnek érzi magát, ezért nem is keres fel orvost. Ez egyfelől nehézzé teszi pontos adatok nyerését, másfelől magyarázatot nyújt a szaktanulmányok eredményeinek nagy szórására: azok 10 ezer gyermekre vetítve 5 és 50 közötti értéket adnak meg az érintett gyermekek számát illetően. Ugyanakkor, eddig tisztázatlan okok miatt, a TS tízszer több fiúgyermeket érint, mint lánygyermeket.

A Tourette szindróma világjelenség?

Igen, a Tourette szindrómát minden földrészen diagnosztizálták már.

» lap tetejére «

Milyen a betegség lefolyása?

A betegség lefolyása krónikus. Ez azt jelenti, hogy a TS egész életen át tartó állapot. . Tipikusan gyermekkorban kezdődik, és a tünetek kamaszkorban és fiatal felnőttkorban intenzívebbé válnak. Ezután a tikek általában veszítenek intenzitásukból. Ekkor más problémák, mint pl. kényszeresség, szorongás és depresszió merülhetnek fel.

Minden érintett ismeri, hogy a tünetek bizonyos helyzetekben erősödnek, máskor pedig alábbhagynak. A kontrollálhatatlan stressz, veszteségélmény (pl. szülők válása, hozzátartozó halála), vagy akár szokatlan élethelyzetek, mint pl. iskolakezdés hatására a tünetek átmenetileg erősödhetnek. Ez azonban nem szükségszerű. A nyugodt körülmények és ellazultság úgy, mint pl. egy megértő, felvilágosított és megbízható szociális környezet, általában enyhülést hoznak. Ám ilyen ingadozások még a külső változások hiányában is bekövetkezhetnek.

» lap tetejére «

Gyógyítható ez a betegség?

A betegség gyógyítására eddig még nem találták meg a végleges gyógymódot, ugyanakkor léteznek gyógyszerek a tünetegyüttes kezelésére. Mivel ezek a központi idegrendszerre ható gyógyszerek, ezért olyan mellékhatásokkal járhatnak, mint pl. fáradtság, étvágyváltozás, vagy nyugtalanság. A kezelés optimalizálása céljából nagyon fontos, hogy a kezelőorvos a szülőktől és a tanítóktól értesüljön az esetlegesen fellépő mellékhatásokról.

A gyógyszeres terápia szükségesnek és sikeresnek bizonyulhat gyermek és felnőtt érintettek esetében is. A motoros és a vokális tikek kezelésében elsősorban olyan hatóanyagokat alkalmaznak, amelyek csökkentik a feltételezett dopamin „túlérzékenységet”.

Gyakran már a diagnózis felállítása és egy alapos tanácsadó jellegű beszélgetés jelentős megkönnyebbüléshez vezet. A helyes diagnózis többnyire véget vet a családon belüli kölcsönös vádaskodásoknak, és növeli a környezet toleranciáját és elfogadó képességét. Az érintettek megszabadulnak a „pszichés zavarokkal küzdő” stigmától, ill. a szándékosság vádjától, ezért sokkal magabiztosabban kezelik saját betegségüket. A másodlagos tünetek és következmények –mint pl. az iskolatársak heccelődése, vagy kiközösítés, esetleges jelentkező depresszív hangulat– elkerülése végett nagyon fontos a környezet időben történő informálása.

Kifejezetten feltűnő, érzelmi jellegű viselkedési zavarok esetén érdemes gyermek- vagy serdülő pszichiátriai gondozást is igénybe venni.

A legfontosabb cél ugyanakkor a Tourette szindróma mielőbbi diagnosztizálása, mert azzal nagyon sok szenvedéstől kímélhetjük meg az érintetteket, családjukat és közvetlen környezetüket. Ezért aztán különösen fontos, hogy a betegséget ne csak az orvosok, hanem a pedagógusok is ismerjék.

Járhatnak-e mellékhatásokkal a felírt gyógyszerek?

Sajnos még nem áll rendelkezésre olyan gyógyszer, amelyik a Tourette betegség minden tünetét, valamint a társuló neuropszichiátriai zavarokat egyformán és együttesen kezeli. Ugyanakkor többféle gyógyszer létezik a szindróma egyes tüneteinek nagyfokú enyhítésére (mint pl. tikek, kényszerek, a hiperkinetikus szindróma), amelyek viszont a tüneteket sajnos csak nagyon ritkán szüntetik meg teljesen. Egyik rendelkezésre álló gyógyszer sem tökéletesen mentes a mellékhatásoktól. Ezért a gyógyszer előnyös hatásait minden esetben mérlegelni kell az esetleges mellékhatásokkal szemben A gyógyszerek nem hatnak egyformán minden érintettnél, emiatt nem lehet teljes bizonyossággal előre jelezni, milyen mellékhatások lépnek majd fel és hogy a gyógyszer mennyire lesz hatásos. Az általában felnőtteknek felírt gyógyszerek alkalmasak a gyermekek kezelésére is és jobbára nem okoznak hosszú távú mellékhatásokat.

A szülők után Ön, a pedagógus tud a legértékesebb információval szolgálni az egyes gyógyszerek eredményességéről és mellékhatásairól. Néhány gyógyszer esetében a terápia elején lépnek fel mellékhatások, amelyek aztán megszűnnek. Kérem, tájékoztassa a szülőket, vagy a kezelőorvost, ha a gyermeknél esetlegesen a gyógyszer szedésével összefüggésben felmerülő zavarok lépnek fel (mint pl. tanulási nehézségek, fáradtság, kedvetlenség, koncentrációs zavarok)!

A TS kezelése abban az esetben szükséges, ha az érintett gyermek, vagy szülei erős szubjektív szenvedésélményt élnek át, vagy pedig objektív okok merülnek fel (mint pl. a tikek következményeként fellépő érzelmi zavarok, a napi tevékenységek akadályozottsága, erős önagresszió, vagy kifejezett impulzuskontroll zavarok). A betegség természetes lefolyását a gyógyszeres kezelés valószínűleg nem befolyásolja jelentősen, ugyanakkor nem zárható ki, hogy egyes gyógyszerek elősegítik a gyermek agyi érését, amely annak önszabályozási mechanizmusának fejlődésével is együtt jár. A tikek gyógyszeres kezelése mindenesetre megnöveli a családon belüli pozitív interakciók esélyét és javítja az érintett gyermek egészséges személyiségfejlődéséhez szükséges keretfeltételeket.

Segíthet a pszichoterápia?

Minden zavar, feltűnő viselkedési forma és betegség esetében –legyen szó felnőttről, vagy gyermekről – a következő alapszabályt kell betartani: előbb a diagnózis felállítása, utána a terápia. E megjegyzés a Tourette betegség esetében különösen igaz, mert sok érintett gyermek évekig tartó haszontalan és megterhelő pszichoterápiát szenvedett már el anélkül, hogy az esetükben fennálló TS diagnosztizálásra került volna. Ennek az az oka, hogy tüneteit tévesen idegességnek minősítették, és/vagy tikjeit érzelmi zavarnak tulajdonították.

Ezért a leghatározottabban azt tanácsoljuk, hogy:

  1. a pszichoterápiára (vagy egyéb más terápiára) csak a diagnózis felállítása után kerüljön sor, nem pedig azelőtt, abból a téves elképzelésből, hogy „mindenképpen segít és nem károsít”;
  2. csak akkor kerüljön sor a pszichoterápiára, ha a terapeuta elismeri, hogy a Tourette tünetegyüttes hátterében szervi okok állnak;
  3. csak kifejezett orvosi javallat alapján kerüljön sor a pszichoterápiára (a TS önmagában még nem teremt okot a pszichoanalitikus orientációjú pszichoterápiára);
  4. a viselkedés terápia a tünetek enyhüléséhez vezethet. Relaxációs gyakorlatok, vagy testmozgás, esetleg a szülőkkel történő őszinte beszélgetés is csökkentheti a tüneteket (a motoros és a vokális tikeket is). A terápia a kezelőorvossal szoros együttműködésben kell, hogy lefolyjon.

» lap tetejére «